31.Rész

Már itt vagyunk immáron az új házunkban Kanadában ne kérdezzétek pontosan hol fogalmam sincs de nem is érdekel .Ami viszont érdekel az a családom már annyira rég láttam őket remélem Max végre valahogyan elintézi az ügyet nem szeretném ha meg kellene ölni a szüleit elvégre ők nevelték fel nem lehet könnyű.Most először gondolok bele az igazi szüleimbe vajon kik lehetnek azok ?És mégis hol lehetnek?És a legfontosabb kérdés mért hagytak el ? Talán majd egyszer megkeresem őket de talán jobban tenném ha mégse hisz eldobtak maguktól! Ahj mért is gondolok most én ilyenekre?
Eddig a szobában feküdtem a plafont bámulva de most már kiakarok menni .
Bementem a fürdőbe egy kicsit felfrissíteni magam aztán átöltöztem mivel takarítás közben piszkos lettem .Fogtam a telómat és kiléptem a házból és elindultam valamerre.
Állandóan a telefon a kezembe mivel azt várom,hogy Nathan végre küldd képet de még mindig nem tette.Esküszöm kitépem a haját (xD).
Már vagy 20 perce gyalogolok valami parkban kötöttem ki, furán érzem magam mintha a föld egy kisebb forgásba kezdett volna .Megfogtam a homlokom és megálltam egy picit ,totál leizzadtam .
Amikor már  jobban éreztem magam tovább sétáltam előttem gyülekezni kezdtek a lányok majd csak azt vettem észre,hogy a földön vagyok .Egy lány a földre lökött mivel annyira szaladt ahhoz a nagy tömegű csoporthoz .Sóhajtottam egy nagyot aztán próbáltam felállni de megszédültem aztán minden elsötétült.
Már csak arra keltem fel,hogy valaki simogassa az arcom és arra kér ,hogy ébredjek fel .
-Hé hallasz engem?Ébredj!-hangja aggódó volt de nem volt ismerős .Kinyitottam a szemem és egy csoki barna számpárba ütköztem .Megkönnyebbülve fújta ki a levegőt .
-Hála istenek jól vagy -mosolyodott el -ennyire megörültél,hogy láthatsz élőben?-felhúztam a szemöldököm ez a fiú meg miről beszél?
-Bocs de nekem fogalmam sincs miről beszélsz mért kellet volna annyira örülnöm ,hogy látlak?.-felkeltem öléből ,igen az ölében feküdtem egy padon!
-Várj te nem ismersz engem?-lepődött meg
-Kellene?
-Hát még soha nem találkoztam,olyannal aki nem ismert volna .-vakarta meg  a tarkóját
-De akkor bemutatkozom a nevem Justin ,Justin Bieber.-ajkai mosolyra húzódtak felém tartotta a kezét
-Nicole Morgan  örülök .-mosolyogtam vissza rá
-Számomra az öröm Nicole .
Körül néztem a nagy tömegnek nyoma sem volt már csak messziről figyelt minket néhány de érezhető volt az utálatuk irántam és még hallottam is őket nem törődtem velük.Mellettünk állt egy nagy darab néger ember és csak figyelte a környezetet.
-Öhm egyébként mi történt?.-kérdeztem tőle
-Nem tudom egyszer csak azt láttam,hogy  az egyik rajongóm fellök téged te pedig elesel aztán próbálsz felállni de visszaesel tehát elájultál.
-Értem köszönöm a segítséget de most már haza kell mennem.-álltam volna fel de ő megállított
-Gyere hazaviszünk még mielőtt megint rosszul lennél ,egyébként ő itt Kenny a testőröm .
-Örvendek -fogtam vele kezet
-Én is .-mondta mosolyogva
Elindultunk az autóhoz beültem mellettem Justin foglalt helyet ,elmondtam,hogy hol lakom és már indultunk is .Justinnal végig beszéltük az utat megtudtam ,hogy ő egy híres énekes nem volt hajlandó megcsillogtatni tehetségét ezért meg ígértette velem,hogy megnézzem otthon .Nagyon szimpatikus srác mármint srácok mivel Kenny is nagyon kedves a kinézete ellenére .
Már a házunk előtt álltunk le mielőtt elköszöntem volna tőlük telefon számot cseréltünk aztán már mentem is be a házba.









................Folytatás a következő részben (tudom rövid lett de most így jött ki,ja és igen most javitottam ki Ellina nevét amikor bemutakozik Justinak bocsi de amikor irtam elfeljtettem Nicole  kamu nevét .... )