(ismételten bocsi a késésért de kitartás nemsokára már vége
:) :D )
A 'családom' elég sokáig maradtak nálunk aznap mindent elmeséltek részletről részletre arról az estéről amikor is elkellet hagyniuk minket.Számomra még mindig hihetetlen ez az egész Ellinára mindig is testvéremként tekintettem és most kiderült,hogy tényleg az méghozzá az ikrem egyszerre öntött el a boldogság és a szomorúság is egyben.Hasonlítottunk egymásra bár oké mindkettőnknek kék a szeme de én kiskoromban szőke voltam míg ő barna szerintem ez is a 'vér szerinti anyámnak' köszönhető ő is szőke hajú így gondolom rá ütöttem .Ellinával nem voltunk egy petéjűek ezért nem vagyunk pontosan ugyanolyanok.
(Lesznek még talán hónap ugrások de csak azért,hogy minél hamarabb a végére érjek )
*** Ellina szemszöge 3 hónap múlva**
Nos igen 3 hónap telt el de mi még mindig itt dekkolunk Kanadába ma kapok választ Maxtől,hogy végül is haza megyünk e vagy sem.
Hát igen ahogy az idő múlott úgy a hasam is növekedett már 3.hónapban vagyok nem mondom,hogy csodás érzés ért az csak talán akkor sokkal jobb lenne ha Nathan is végre már itt lenne.
Ha már nála tartunk akkor elmondom,hogy még mindig folyamatosan hívogat de nem vettem fel neki hála a hormonjaimnak lehet még elárulnám neki,hogy hol vagyunk amilyen hullám völgyeim vannak.... ne akarjátok tudni borzasztó.....
Max belépett a szobámba arca semleges volt.
-Nos?
-Pakolj össze megyünk haza!!!!
Olyan boldogság töltött el azonnal Max nyakába ugrottam ,sírtam sikítottam minden volt már az örömömben végreeeee......
-És még van egy jó hírem.-engedtem a szorításból.
-Amikor visszaérünk akkor lesz April kisbabájának az-az Rose-nak a keresztelő bulija szóval olyan ruhát vegyél fel mert amint Miamiba értünk az utunk oda vezet vagyis majd én kint foglak várni..
-Ne már magam kell menjek be,de miért?
-Védőburok.....
-Tényleg,bocsi elfelejtettem - mosolyodtam el
-Semmi baj de indulás 5 kor indul a gépünk(délután)
Minden holmimat bepakoltam vagyis az túlzás ,hogy bepakoltam inkább be dobáltam az izgalomtól nem tudtam nyugodtan maradni... hisz már lassan 1 éve nem voltam otthon ...
****Miamiban***
Idegesen doboltam a kocsi ajtaján(belül),már csak pár lépés választott el,hogy találkozzam a többiekkel .....
Mikor odaértünk izgatott idegesen (xD nem tudom létezik-e ilyesmi de mindegy) szálltam ki az autóból egy pillanatra megálltam a kocsi előtt ,Max oda jött hozzám és bíztatóan simogatni kezdte a hátam
-Semmi baj ,nem kell mitől félned ott bent csakis örülni fognak neked amikor meglátnak hidd el ,nagyon hiányzol nekik és ahogy tudom neked is szóval gyerünk befelé....-Nem szóltam semmit csak szorosan megöleltem majd egy 'Köszönöm' után elengedtem ...
Kifújtam a bent tartott levegőm majd kinyitottam az ajtót,voltak páran főleg a suliból az ismerősök a terem hatalmas volt hisz a kiképző terem mindig az volt , a háttér kékes világitást kapott a fényektől asztalok voltak ülőhelyekkel majd táncparkett aztán középen egy nagy rozsaszin torta volt bele irva Rose Artemisz néven körülötte ott voltak azok akiket kerestem ...
April a babával a kezében mellette Jason mosolyogtak egyszer a tortára másszor Rose ra pillantottak gondolom mondták nekik az eseményeket bár szerintem semmit sem értett belőle még.
Aztán tőlük nem messze állt életem szerelme Nathan egyik kezében egy pohár pezsgő a másikban a telefonját nyomkodta ,feszült volt ,ahogy az arcán észrevettem , Vivan és Luke a táncparketten lassúztak , az igazgató meg a felesége pedig nem messze álltak Apriléktől...
Ez az egész nézelődésem kb 2 percig tartott megálltam nem voltam messze tőlük de nem is közel...
Mindannyian felém kapták a fejüket a zene elhallgatott és minden elhalkult......
******April szemszöge******
Amint reggel felkeltem tudtam,hogy nehéz napnak nézzünk elébe ugyanis ma van Rose keresztelő bulija ...Még sok elintézni valóm van le kell ellenőriznem mindent a helyet az asztalokat a tortát a papot (vagy mi lenne az mind 1 XDD) , aztán a kicsi ruháját még kiválasztom ugyanis vagy 3 közül kellet választanom és fogalmam sincs melyik legyen de majd a kedves nővérem Vivan remélem a segítségemre lesz .... Rendesen össze kovácsolódtunk ebben a 3 hónapban már 'anya' és 'apa' -nak hívom őket ,nos azok a szüleim akik felneveltek tudták/tudják ,hogy gyerekem van és örültek a kis tündérnek meg már nem is mondom odáig voltak érte hisz ő mindenkit elvarázsol ....
Nos viszont amit még nem tudnak az-az,hogy az iskola igazgatója az én apukám egyszóval nem tudják ,hogy kapcsolatban vagyok az igazi szüleimmel sőt semmi ilyesmi fogalmam sincs mikor fogjuk közölni velük de az biztos,hogy nem mostanában lesz.....
Mikor leellenőriztem minden megnyugodva sóhajtottam egyet,hogy minden rendben van Rose-nak nagy nehezen kiválasztottam az egyik hófehér ruhácskáját ,azért is döntöttem emellet mert rózsák vannak a ruha alján na szóval értitek...
Aztán itt volt az idő,hogy elkészülődjünk miután én és Jason készen voltunk Rose-t vittem megfürdetni felöltözni és stb... Nem sírt sőt teljesen nyugodt volt amin meglepődtem mert nem nagyon szereti ezeket az öltözködéseket de hát most ledöbbentem na mind 1 .....
A pap megkeresztelve végül is Vivan és Luke lettek a kereszt szülei Nathant akartam de valahogy mostanában nem nagyon értük őt el folyamatosan a telefonját kémlelte és telefonálgatott majd feszült is volt egész idő alatt szóval na .....
Amikor ez az egész lezárult elmentünk a 'bulira' ami a torna teremben tartottunk minden ki volt díszítve (már nem írom le mégegyszer)......
Éppen Jasonnel mondtuk inkább magyarázztuk a dolgokat és ide oda ringatóztam vele a zenére mikor hirtelen egy ismerős szag csapta meg az arcom ,egyből felpillantottam és ott álltt előttem élő nagyságban a rég nem látott ikertestvérem észre sem vettem mikor Jason kivette a kezemből Rose-t ... Egy pillanatig csak a könnyes szemét néztem ami egy idő után kibuggyant onnan és lefojt az arcán majd a tekintettem lejjebb vándorolt és észre vettem a pocakját a kezével védelmezően fogta az egyik kezével vissza néztem a szemébe aztán elmosolyodott és én is vissza rá nem mondom le voltam döbbenve a lábaim földbe voltak gyökerezve .....
Szinte egyszerre indultunk meg egymás felé aztán szorosan megöleltek egymást már ha ez lehetséges volt a hasától (XD)
-Annyira hiányoztál.-súgta a fülembe zokogva
-Te is nekem.-súgtam én is zokogva közben nyugtatóan simogattam a hátát....
10 perc után eltávolodtunk egymástól majd felnevettünk és letöröltük a könnyeinket...
-Mesélj ,hogy vagy? Hol voltál?És a pocaklakód? Mondj el minden kérlek...
Ő csak bólintott jelezve,hogy elmond mindent................................
.............................Folytatás a következő részben..............................
Nos igen 3 hónap telt el de mi még mindig itt dekkolunk Kanadába ma kapok választ Maxtől,hogy végül is haza megyünk e vagy sem.
Hát igen ahogy az idő múlott úgy a hasam is növekedett már 3.hónapban vagyok nem mondom,hogy csodás érzés ért az csak talán akkor sokkal jobb lenne ha Nathan is végre már itt lenne.
Ha már nála tartunk akkor elmondom,hogy még mindig folyamatosan hívogat de nem vettem fel neki hála a hormonjaimnak lehet még elárulnám neki,hogy hol vagyunk amilyen hullám völgyeim vannak.... ne akarjátok tudni borzasztó.....
Max belépett a szobámba arca semleges volt.
-Nos?
-Pakolj össze megyünk haza!!!!
Olyan boldogság töltött el azonnal Max nyakába ugrottam ,sírtam sikítottam minden volt már az örömömben végreeeee......
-És még van egy jó hírem.-engedtem a szorításból.
-Amikor visszaérünk akkor lesz April kisbabájának az-az Rose-nak a keresztelő bulija szóval olyan ruhát vegyél fel mert amint Miamiba értünk az utunk oda vezet vagyis majd én kint foglak várni..
-Ne már magam kell menjek be,de miért?
-Védőburok.....
-Tényleg,bocsi elfelejtettem - mosolyodtam el
-Semmi baj de indulás 5 kor indul a gépünk(délután)
Minden holmimat bepakoltam vagyis az túlzás ,hogy bepakoltam inkább be dobáltam az izgalomtól nem tudtam nyugodtan maradni... hisz már lassan 1 éve nem voltam otthon ...
****Miamiban***
Idegesen doboltam a kocsi ajtaján(belül),már csak pár lépés választott el,hogy találkozzam a többiekkel .....
Mikor odaértünk izgatott idegesen (xD nem tudom létezik-e ilyesmi de mindegy) szálltam ki az autóból egy pillanatra megálltam a kocsi előtt ,Max oda jött hozzám és bíztatóan simogatni kezdte a hátam
-Semmi baj ,nem kell mitől félned ott bent csakis örülni fognak neked amikor meglátnak hidd el ,nagyon hiányzol nekik és ahogy tudom neked is szóval gyerünk befelé....-Nem szóltam semmit csak szorosan megöleltem majd egy 'Köszönöm' után elengedtem ...
Kifújtam a bent tartott levegőm majd kinyitottam az ajtót,voltak páran főleg a suliból az ismerősök a terem hatalmas volt hisz a kiképző terem mindig az volt , a háttér kékes világitást kapott a fényektől asztalok voltak ülőhelyekkel majd táncparkett aztán középen egy nagy rozsaszin torta volt bele irva Rose Artemisz néven körülötte ott voltak azok akiket kerestem ...April a babával a kezében mellette Jason mosolyogtak egyszer a tortára másszor Rose ra pillantottak gondolom mondták nekik az eseményeket bár szerintem semmit sem értett belőle még.
Aztán tőlük nem messze állt életem szerelme Nathan egyik kezében egy pohár pezsgő a másikban a telefonját nyomkodta ,feszült volt ,ahogy az arcán észrevettem , Vivan és Luke a táncparketten lassúztak , az igazgató meg a felesége pedig nem messze álltak Apriléktől...
Ez az egész nézelődésem kb 2 percig tartott megálltam nem voltam messze tőlük de nem is közel...
Mindannyian felém kapták a fejüket a zene elhallgatott és minden elhalkult......
******April szemszöge******
 |
| Kicsi Rose és ruhája |
 |
| April ruhája |
Nos viszont amit még nem tudnak az-az,hogy az iskola igazgatója az én apukám egyszóval nem tudják ,hogy kapcsolatban vagyok az igazi szüleimmel sőt semmi ilyesmi fogalmam sincs mikor fogjuk közölni velük de az biztos,hogy nem mostanában lesz.....
Mikor leellenőriztem minden megnyugodva sóhajtottam egyet,hogy minden rendben van Rose-nak nagy nehezen kiválasztottam az egyik hófehér ruhácskáját ,azért is döntöttem emellet mert rózsák vannak a ruha alján na szóval értitek...
Aztán itt volt az idő,hogy elkészülődjünk miután én és Jason készen voltunk Rose-t vittem megfürdetni felöltözni és stb... Nem sírt sőt teljesen nyugodt volt amin meglepődtem mert nem nagyon szereti ezeket az öltözködéseket de hát most ledöbbentem na mind 1 .....
A pap megkeresztelve végül is Vivan és Luke lettek a kereszt szülei Nathant akartam de valahogy mostanában nem nagyon értük őt el folyamatosan a telefonját kémlelte és telefonálgatott majd feszült is volt egész idő alatt szóval na .....
Amikor ez az egész lezárult elmentünk a 'bulira' ami a torna teremben tartottunk minden ki volt díszítve (már nem írom le mégegyszer)......
Éppen Jasonnel mondtuk inkább magyarázztuk a dolgokat és ide oda ringatóztam vele a zenére mikor hirtelen egy ismerős szag csapta meg az arcom ,egyből felpillantottam és ott álltt előttem élő nagyságban a rég nem látott ikertestvérem észre sem vettem mikor Jason kivette a kezemből Rose-t ... Egy pillanatig csak a könnyes szemét néztem ami egy idő után kibuggyant onnan és lefojt az arcán majd a tekintettem lejjebb vándorolt és észre vettem a pocakját a kezével védelmezően fogta az egyik kezével vissza néztem a szemébe aztán elmosolyodott és én is vissza rá nem mondom le voltam döbbenve a lábaim földbe voltak gyökerezve .....Szinte egyszerre indultunk meg egymás felé aztán szorosan megöleltek egymást már ha ez lehetséges volt a hasától (XD)
-Annyira hiányoztál.-súgta a fülembe zokogva
-Te is nekem.-súgtam én is zokogva közben nyugtatóan simogattam a hátát....
10 perc után eltávolodtunk egymástól majd felnevettünk és letöröltük a könnyeinket...
-Mesélj ,hogy vagy? Hol voltál?És a pocaklakód? Mondj el minden kérlek...
Ő csak bólintott jelezve,hogy elmond mindent................................
.............................Folytatás a következő részben..............................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése